(0 Szavazat)67 megjelenítés

Néhány éve indította el Hargita Megye Tanácsa a kisfalvak modernizációját megcélzó programját, amely elsősorban a háztartások villanyárammal történő ellátását, valamint az iskolák, óvodák és utak felújítását is magában foglalja. Emellett pedig még számos jelentős helyi probléma vár megoldásra, sok mindenben szenvednek szükséget a kisfalvak lakói. Erről beszélgettünk Borboly Csaba megyeelnökkel.

Utolsó frissítés: kedd, 2014 április 29

– Miért kezdeményezte ezt a programot a megyei tanács?

– Abból a felismerésből indultunk ki, hogy a kisfalvak elnéptelenedését csakis úgy állíthatjuk meg, ha a városokéhoz hasonló körülményeket teremtünk ezeken a településeken, ami elsősorban villany- és ivóvízhálózat kiépítését jelenti, hiszen például a megyében sok embernek nincs hűtőszekrénye, nem használ számítógépet. A helyzet javítása érdekében 2010-ben indítottuk el a Kisvillany programot, amellyel a legfeljebb 100–200-as lélekszámú településeken bővítettük az elektromos hálózatot, az elmúlt években több mint 10 faluban, amivel több mint 500 háztartás kapcsolódhatott rá a rendszerre. Idén Borzont, Gyergyóhodos, Sikaszó és Libán került fel a listára. A villanyáram bekötése mellett több száz háztartásba vezettük be a vizet és oldottuk meg a szennyvízelvezetést, számos utat felújítottunk. Emellett központi segítséget is kaptunk: idén az Országos Településfejlesztési Program (PNDL) révén együttesen 25 millió lejt kapnak a települések az említett munkálattípusokra.

– Összesen hány kistelepülés van a megyében?

– Hargita megye a kisfalvak megyéje, 237 településéből 100 kisfalunak számít, amelyek többségében elvégeztük az említett munkálatokat vagy azoknak egy részét.

– Még milyen fejlesztések várhatók a program folytatásaként?

– Ezentúl a villamosítást kalákamódszerrel szeretnénk folytatni: a megyei tanács megvásárolja a vezetékeket, a transzformátorokat, a munka azon részét pedig, amely nem igényel szakembert, a helyiek végzik el. A kezdeményezésünknek, amelynek nyomán a tartalékalapunkból kiutalt pénzből a helybéliek kalákában végeztek javítási vagy felújítási munkálatokat iskolák és óvodák épületeiben, nagy sikere volt, így idéntől a vidéki kultúrotthonok esetében is alkalmazzuk ezt, hiszen bebizonyosodott, hogy képesek vagyunk önerőből, kevés pénzből sokat megvalósítani, ha megvan hozzá a kellő akarat és összefogás. Továbbá a Kisfalu program keretében meghirdetnénk a jövőben a Kisinternet programot, amellyel széles sávú internetszolgáltatást tennénk elérhetővé azokban a kisfalvakban, amelyekben még mobiltelefonos lefedettség sincs. Mindemellett számos olyan kezdeményezésünk van, amely a kisfalvak felemelkedését szolgálja.

– Nevezzen meg párat!

– Említettem már a kalákakezdeményezést, amelyet bővíteni szeretnénk, így iskolák, óvodák, művelődési házak javítása mellett orvosi rendelők, ravatalozók, ima- és hittantermek felújításában is részt vehetnek a helyi közösségek, mert így sokkal kisebb a költség, és nem utolsósorban az emberek is sokkal jobban értékelik azt, amiben a saját kezük munkája is benne van, nem pedig egy közbeszerzésen nyerő kivitelező cég végzi el a feladatot. Továbbá a megyei tanács vidékfejlesztési egyesületén keresztül pályázati úton támogatjuk a székely közösségi konyhák működését, mivel ezek kiegészítő jövedelmet jelenthetnek sok gazda számára, az ott feldolgozott gyümölcsöt értékesíteni tudják a havi hagyományostermék-vásárokon, akárcsak a faluba látogató turisták körében. A tejbegyűjtő központok létesítését hasonlóképpen segítjük.

– Mindez elegendő ahhoz, hogy megállítsa a kistelepülések elnéptelenedését?

– A sor itt nem ér véget. Az egyházakkal együttműködve próbáljuk megakadályozni, hogy az iskolák és óvodák megszűnjenek a kisfalvakban, hiszen ezek kulcsfontosságúak ebben a kérdésben. A felekezetek jól tudnák működtetni az ilyen iskolákat, ezt már bebizonyították a múltban, és hát ami már bevált, az ezentúl is be fog válni. És nem elég csak megtartani ezeket az iskolákat, hanem el kell érni, hogy a diákok ugyanolyan színvonalú oktatásban részesüljenek, mint a községközpontokban vagy városokban tanuló társaik, éppen ezért délutáni oktatás beindítását is tervezzük, természetesen a tanfelügyelőséggel együttműködve, hogy a kistelepülések gyermekei felzárkózhassanak. Ugyancsak fontos, hogy ezeket a helységeket rendszeres buszjáratok kössék össze a városokkal, hiszen gondolnunk kell azokra, akiknek nincs autójuk, vagy azokra a fiatalokra, akik középiskolába ingáznának, tehát meg kell adni nekik a lehetőséget a könnyű kapcsolattartásra a térségbeli központtal. Még meg kell említsem a népviseletek elkészítésére-beszerzésére évente kiírt pályázatunkat, amely az identitás megőrzését célozza, akárcsak a faluházak vagy tájházak létesítése, amely téren szintén lépéseket tervezünk. Mindaz, amit elmondtam, szintén a kistelepülések életének felvirágoztatását szolgálja.

– Milyen eredményt várnak tehát hosszabb távon?

– Meggyőződésünk, hogy a körülmények javításával megállíthatjuk és akár visszafordíthatjuk a kisfalvak elnéptelenedésének folyamatát. Elképzelésünk szerint ezekkel az eszközökkel a hagyományos értékeket, a természeti kincseket segítjük megőrizni, valamint a hagyományos mesterségeket, a kézművesség népszerűsítését is támogatjuk, amelyek megélhetést, jövedelmet biztosíthatnak számos fiatal családnak. Tehát nem elegendőek az imént felsorolt fejlesztések, hanem ezek generálhatják a munkahelyteremtést, és a fiatalok jövőképébe, reményeim szerint, egyre inkább belefér az, hogy egy kistelepülésen élnek, dolgoznak és nem utolsósorban megélnek. Úgy gondolom, a kisfalvak Székelyföld identitásának fontos őrzői, ezért indítottuk el a programot, hiszen kisfalvak nélkül nincs Székelyföld.