(0 Szavazat)52 megjelenítés

A Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ és Hargita Megye Tanácsa 2013-ban 39-ik alkalommal szervezi meg művésztelepét a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban.
Az elmúlt években az intézmény megpróbálta a művésztelepet egyetlen tematika köré szervezni és az ehhez kapcsolódó kérdéseket szem előtt tartva összeállítani a meghívott művészek névsorát. A tavalyi művésztelep a Homo Faber jelentését, a kreativitást a mai alkotó kontextusában vizsgálta. Arra keresték a választ, miben rejlik a nem kifejezetten műtárgykészítéssel foglalkozó ember meghatározása, a valamit elkészítő, valamit feltaláló, felfedező ember alkotó ereje. Ezzel szorosan kapcsolatban áll a falusi környezet adta népi tárgykészítés, a tipikus kelet-európai manualitás expresszivitása. Miként értelmezhető a tárgykészítési és az esetleges alkotói hozzáállás a mai digitalizált világban? 

Utolsó frissítés: kedd, 2013 december 10

A természet iránti vonzalom, a TÁJ, már a tábor megalapítóinak hozzáállásában is felfedezhető volt. Ki szerettek volna törni a hétköznapokból, hogy a táj szépségén, a természet örökérvényűségén, a tradíciókon keresztül értsék és mutassák meg a világot. Sok mindenben hatott rájuk az akkor még élő zsögödi példakép, Nagy Imre, aki nemcsak azzal tűnt ki az akkori öregek közül, hogy Nagybányát, Budapestet és a nagyobb európai művészeti központokat is bejárta, hanem azzal is, hogy tudatosan vállalta a hazatelepedést, az elvonulást, és úgy élt évtizedeken keresztül, hogy részese volt annak az életformának, annak a helynek, amelyből szín- és formavilága táplálkozott. Fontos megemlíteni, hogy ezekben a kezdeti években a résztvevők között találjuk a valamikori Nagybányai Művésztelep aktív művészeit, Balla Józsefet és Ciupe Aurélt, akik az egykori Nagybánya iránti nosztalgiájukból magukkal hoztak egy darabot a nagy elődök szellemiségéből. Nagy Imre, Balla József, Ciupe Aurél – három nagybányai művész szárhegyi kötődéssel. Mindkét művésztelep a szellemi központtól távol, abból mintegy kivonulva jött létre. Az ott alkotók meghatározó élményaga, a gyönyörű természeti környezet, a színes népviselet és a népi élet volt. A természetközeli környezet, illetve a falu még élő tradicionális közössége nemcsak ezen elődök munkáira nyomta rá bélyegét, hanem az utóbbi évek meghívott művészeinek munkáiban is felfedezhető.

A táj ábrázolása Európában az 1600-as évek elején jelent meg Hollandiában és terjedt el az egész kontinensen. Ez az ábrázolási forma viszonylag rövid életűnek mondható a művészettörténetben, de Európa bizonyos részein közkedveltsége miatt egészen napjainkig művelik.

A Gyergyószárhegyhez kötődő művészek is a 70-es, 80-as években a természet és a rurális táj ábrázolásában vélték megtalálni a politikai ellenállás kifejezését, a tradíció és a környék történelmi folytonosságának vállalását. Tették mindezt vállaltan a nagybányai hagyományokra alapozva. Az időközben felnőtt újabb generációk közömbösebben viszonyulnak ehhez a kifejezési formához, egyrészt a retrográd kifejezésmód megtestesülését látják benne, másrészt foglalkoztatja őket, hogy miként lehetne újító módon közelíteni ehhez a meghaladottnak tűnő ábrázolásmódhoz. Az idei táborba ezért lényegében a magyarországi és erdélyi fiatalabb generáció képviselőit tervezzük meghívni, hogy kiderüljön miként közelítenek ehhez a problémafelvetéshez akár a kifejezésmódot illetően, akár a technikai kivitelezés választásában. Kiderülhet, hogy a tájat ábrázoló képek narratívájának vagy ikonográfiájának változása egy adott térségben csupán a generációs különbözőségek tükrében valósul meg.

A Távol-Keletről meghívott művészek esetében pedig az válik vizsgálhatóvá, hogy miként viszonyul egy kortárs keleti művész ehhez a kifejezési módhoz, hisz náluk nem alakult ki az általunk ismert tájkép fogalma.

A keleti tusrajz, ami talán analógiája lehetne a mi tájképünknek, szimbolikájában teljesen más eszközökkel operál, így nem használható az általunk megszokott dekódolási eszközrendszer. Az afrikai művészek esetében, ahol nem kanonizálódott semmilyen módon a táj ábrázolásának eszközrendszere, érdekes találkozás lehet a tájábrázolás ezen lehetőségeivel. Vizsgálható ebben az esetben, hogy a tradíció híján miként jelenik meg szubjektív szűrőn keresztül a belső táj az ábrázolt tájra vetítve.

Az eredmények fényében talán új megvilágításba kerülhet néhány, a táborban korábban készült műalkotás, illetve érdekes lehet az, hogy egy újabb képzőművész generáció reagálása mennyire van összhangban, vagy mi az oka a válaszok különbözőségének egy ilyen fontos kérdésfelvetésében.

A tábor zárókiállítását 2013. augusztus 30-án, pénteken 18 órakor nyitja meg Jonn K. Grande művészettörténész, Siklódi Zsolt képzőművész, a szárhegyi szervező intézmény munkatársa és Erőss István képzőművész, a Korkép művésztelep művészeti tanácsadója és Hargita Megye Tanácsának képviselője a gyergyószárhegyi Lázár-kastély kapubástyájában.

Meghívott művészek:

Gissle Harr – Norvégia
Daniela Denihjouru – Mexiko
Armado Verlusco – Mexikó
Stano Cerny – Szlovákia
Xiao Li – Japán
Gaál József – Magyarország
Csontó Lajos – Magyarország
Gugyela Tamás – Szlovákia
John K Grande – Kanada
Kolozsi Tibor – Románia
Kolozsi Gabriela Simona – Románia
Madaras Péter – Románia
Kotter Vilmos – Románia
Pokornyi Attila – Románia
Chen, Yi-Chang – Tajván
Tsai, Ying-Cheng – Tajván
Siklódi Zsolt – Románia
Erőss István – Magyarország


Gyergyószárhegy, 2013. augusztus 15.